Filozófia
(2009)
El kell mondjuk nem telik el nap, hogy ne kapjuk a kérdést többektől "honnan lehet letölteni a zenéket, amik nálunk szólnak?" Ebből aztán fakad is mindjárt egy kis értetlenség, merthogy a válasz "sehonnan". Ez a válasz manapság annyire képtelen, hogy legtöbbször nem is tud vele senki semmit kezdeni. Elképzelés szintjén sem működik, hogy egy zenét ne lehessen levenni a "polcról", meg van győzve mindenki csak néhány klikk azt jön a világ összes infója. Nos tény infó az van milliárd, de azért az orgazmust nem szokás ingyen adni, ez már törvénye a világnak akárhogy is változzanak a dolgok...különben még kelégülne az egyén oszt megszűnne fogyasztónak lenni...
Mi annyiban vagyunk jobbak, hogy pénzért sem adjuk. Mi értéket teremtünk, sok minden más mellett zenéinkkel is. A legtöbb lemez mögött évek munkája és nem kevesebb anyagi áldozat áll, szeretnénk ezt az invesztációt másokkal is megismertetni. Egyébként pedig közösségben utazunk, zenéink is mind igazi közösségi (törzsi!) "darabok", amit nem szeretnénk, hogy elszeparálva, lebutítva szóljanak (lásd: mp3). Higgyétek el nem kis összegről mondunk le mikor ezeket a muzsikákat nem árulgatjuk, de fontosabb, hogy ki-ki újratanulja az invesztáció és a közösség fogalmát....azok ugyanis a boldogság alapjai. Jó hír viszont mindenkinek, dolgozunk egy rádió beindításán (ugyanezeken az oldalakon), s onnantól házhoz megy az élvezet....persze azért hagyunk a tarsolyunkban olyat, ami nem felejteti el az előbbi összefüggéseket.
(2008)
Gondoltam, tán' nem vagyok egyedül az érzéssel, hogya világ kicsit tágasabb, mint a mára - szinte - megszokott művészeti(?) formák, stílusok. Ahogy az egyes embert sem azonosítanám egy-egy "pacával" az életet sem szeretném maszatos, miszlikbe szabdalt darabokként látni és élni.<br><br>Még ha épp arról is akar meggyőzni minket minden és mindenki, biztos vagyok benne az ember s vele az élet ennél lényegesen több színt hordoz magában - ha nem mindet! Sokszor nem is gondolnánk micsoda világok (terek) vannak bennünk, körülöttünk.<br><br>Tán' elnézitek nekem, én ezt az érzést szeretném meghonosítani. Korra, nemre, "fajra" való tekintet nélkül. A véget nem érő szűkítés és szeperálgatás helyett épp az ellenkező irányt, a véget nem érő teret. A fakó helyett a színest, az egyéni helyett a többest, darabok, "milyenségek" helyett a "minden(sége)t". Stílusok helyett a zenét!<br>Van ilyen. Kicsit eldugva, kis fáradtság s valamivel több invesztáció árán, valamivel odébb, mint amit látni hallani a "polcokon", de van.
Ajánlom mindenkinek.